Műtét előtti kivizsgálás

A nőgyógyászati beavatkozások előtt elvégzendő vizsgálatokat a műtét típusa és a páciens esetleges egyéb betegségei határozzák meg.
Kisműtéteknél, mint amilyen például a méhkaparás vagy a méhszáj-plasztika, az esetek többségében elegendő egy általános laborvizsgálat (vérkép, vizelet, máj-vesefunkciós értékek vizsgálata és vércsoport-meghatározás).
Ha a páciensnek a nőgyógyászati problémán túl valamilyen egyéb betegsége (pl. magas vérnyomás, keringési zavar) is van, az operációt az általános laborvizsgálatokon túl belgyógyászati szakvizsgálatnak is meg kell előznie, amely módot ad az adott kórkép ellenőrzésére, esetleg a szükséges gyógyszerelés változtatására is.
Hosszabb ideig tartó, komolyabb érzéstelenítést igénylő hasi vagy hüvelyi beavatkozások előtt az említett vizsgálatokon kívül a mellkas röntgenvizsgálatát is el kell végezni.
Attól függően, hogy pontosan milyen nőgyógyászati betegségről van szó, sor kerülhet egyéb vizsgálatokra (CT, bél-, vagy hólyagtükrözés, MR-vizsgálat), amelyek az elváltozás (pl. rosszindulatú daganat) pontos kiterjedését segítenek megállapítani. Ezen ismeretek birtokában lehet dönteni a betegség operálhatóságáról is.
A vizsgálatok leleteit a műtétet végző nőgyógyász és az aneszteziológus (altatóorvos) közösen értékelik. Ha a műtét során nagyobb vérvesztésre kell számítani (pl. daganat miatt végzett operációk), megfelelő vérkészítményt is biztosítani kell, hogy az esetlegesen szükséges vérátömlesztés gyorsan kivitelezhető legyen.

Műtéti érzéstelenítés

A kisműtéteknél általában vénásan beadott gyógyszerekkel végzik az érzéstelenítést (altatást), míg a nagyobb beavatkozásoknál altatógáz segítségével. Hüvelyi műtéteknél (pl. hüvelyi méheltávolítás) megfelelő lehet a gerincközeli (spinális, epidurális) érzéstelenítés. Ilyenkor a beteg a műtét alatt ébren van. Az ilyen típusú érzéstelenítés különösen akkor előnyös, ha a páciens egyéb betegségei nem teszik lehetővé a lényegesen megterhelőbb altatást.

Méhkaparás („egészségügyi küret”)

Ez a beavatkozás vérzészavarok esetében válhat szükségessé. A műtétet a beavatkozás során nyert minta részletes szövettani vizsgálata követi. Ez a lelet segít eldönteni, hogy a későbbiekben gyógyszeres, vagy további műtéti (pl. méheltávolítás) kezelés indokolt-e. A rákszűrés keretében vett citológiai minta értékelése során is fény derülhet olyan elváltozásra, amelynek további vizsgálataként elengedhetetlen a méhkaparás. Ilyenkor a méhűrből és a méh nyakcsatornájából külön vesznek szövettani mintát („szakaszos méhkaparás”).

Méhszájplasztikai műtét

Szülések során gyakran alakulnak ki a méhszájon olyan sérülések, repedések, amelyek a későbbiekben idült, gyógyszeres kezelésre sem javuló hüvelygyulladásos, folyásos panaszokat okozhatnak. Ezeknek a méhszáj-elváltozásoknak a végleges gyógyítása csak műtéti úton, az érintett terület kimetszésével, és a méhnyak záróműködésének helyreállításával, úgynevezett méhszáj-plasztikával oldható meg.

Hüvelyplasztika

A vizelettartási panaszokat okozó hólyagsérvet hüvelyi úton, úgynevezett hüvelyplasztikai műtéttel lehet gyógyítani. A vizelettartási zavarok kezelésére számos egyéb műtéti eljárást is kidolgoztak.
Hüvelyi méheltávolítás
Hüvelyi méheltávolítás akkor válhat szükségessé, amikor a visszatérő vérzészavar gyógyszeres kezelésre sem rendeződik, és a méh mérete lehetővé teszi e beavatkozást. Rosszindulatú méhnyak-daganat miatt is végezhető ez a műtét, ilyenkor azonban ún. kiterjesztett módon, a méh melletti szövetek eltávolításával együtt.

Hasi méheltávolítás

Jóindulatú izomdaganat (mióma) miatt nagyméretűre, akár csecsemőfőnyi nagyságúra növekedett, és ebből eredően komoly hasi fájdalmakat okozó méhtest eltávolítása hasi úton lehetséges. A műtéti metszés általában vízszintesen („bikini-metszés”), vagy ritkábban, pl. erősen elhízott betegeknél függőlegesen, a köldöktől a szeméremcsontig húzódik. Ilyen metszést kell ejteni rosszindulatú daganat miatt végzett operációknal is.

Mióma kiágyazás (enukleáció)

Fiatal, szülésen még át nem esett, vagy gyermeket még vállalni kívánó betegeknél általában meg lehet kísérelni a mióma kiágyazását, hogy ne kelljen az egész méhet eltávolítani. Ez azonban nem mindig kivitelezhető, és előfordulhat, hogy a nagyfokú vérzés miatt végül mégis a méh eltávolítása mellett kell dönteni. Erről a kockázatról természetesen a beteget részletesen fel kell világosítani, aki csak ennek tudatában kérheti a műtét elvégzését. Ez a műtét laparoszkópos ( hastükrözés) eljárással is végezhető.

Rosszindulatú daganat miatt végzett műtétek

Kiterjesztett műtétre akkor kerül sor, ha rákos daganatról van szó (méhnyakrák, petefészekrák), s a daganat eltávolításán túl az alhasi (kismedencei), és a hasi nagyerek körüli nyirokcsomók eltávolításával csökkenthető a kiújulás veszélye, lehetőséget adva egyúttal a végleges gyógyulásnak. A hosszanti hasmetszést gyakran a köldököt megkerülve hosszabbítják meg, hogy a műtét kivitelezhető legyen.

Endoszkópos műtétek

Laparoszkópia (hastükrözés)

Az ilyen típusú beavatkozás során az operációhoz szükséges eszközöket és a műtőben levő monitor felé képet közvetítő optikai eszközt (kamerát) kisebb, 1-1,5cm-es metszéseken keresztül vezetik a hasüregbe. A műtét így a beteg számára is lényegesen kisebb megterhelést jelent, és a sebgyógyulási idő is rövidebb. Ennek megfelelően sokkal kisebb időszakot kell a kórházban tölteni (általában 1-2 napot).
Idült, hosszas gyógyszeres kezelésre sem reagáló hasi fájdalom, vagy meddőségi panaszok hátterében gyakran állhatnak olyan hashártya-összenövések, hegesedések, amelyek laparoszkópos műtét segítségével megszüntethetőek. Operálhatóak hastükrözéssel a méhtest hasüreg felé növekvő miómái, el lehet távolítani a jóindulatú petefészek cisztákat, elvégezhető a meddővététel (sterilizáció), sőt még méheltávolítás is lehetséges laparoszkópia útján.
Az időben felismert méhenkívüli terhesség laparoszkópiás kezelésekor a méhkürt érintett szakaszát kimetszik, vagy a terhességet egészében kiágyazzák, és így „szervkímélő” beavatkozást végeznek.

Hiszteroszkópia (méhtükrözés)

Hiszteroszkópia során, altatásban ( vagy nélkül) , a méhnyak tágítása (vagy nélkül) után vezetik be a kamerával ellátott eszközt, lehetőséget adva a rendellenességek, kóros állapotok felismerésére. Arra is mód van, hogy a kóros méhűri elváltozásokat (visszatérő vérzészavarokat okozó nyálkahártya-polipok, vetélésekre hajlamosító méhűri sövények, nyálkahártya alatti mióma-göbök) gyógyítsunk meg az eljárással. Visszatérő vérzészavarok is hatékonyan kezelhetőek hiszteroszkópia útján. Ilyenkor eltávolítják a méh nyálkahártyáját, elkerülve ezzel a régebben ilyen esetekben elengedhetetlen méheltávolítást, amely sokkal nagyobb műtéti kockázattal jár.